Egy szeptemberi napon Ildikó nénivel és Anna nénivel elterveztük, hogy elmegyünk a Városligetbe játszani.

Szép, esőmentes, napfénnyel teli nap volt. Az út egy kicsit hosszú ideig tartott, de közben megismerkedtünk Ildikó néni lányával, Lucával. Ő is jószívű, barátságos, mint mi vagyunk. Amikor megérkeztünk, mindenki letette a cuccát, és futva ment szórakozni. Lehetett a fitnesz sarokban sportolni, csúszdázni, mászókázni , hintázni, szaladgálni, fogócskázni. Mi inkább a fitnesz sarokban sportoltunk és mászókáztunk. Mellettünk volt egy másik játszótér, arra is átmentünk, és ott is jól éreztük magunkat. A csúszdák is fantasztikusak voltak, rengetegszer lecsúsztunk rajtuk. Igazán felszabadultan tudtunk játszani. Késő délután indultunk vissza, akkor kezdett el csöpögni az eső, de minket nem zavart. Nagyon elfáradtunk, de sajnos ki kellett bírni még a hosszú utat. Amikor megérkeztünk az iskolához, már mindenkinek ott várakozott valamelyik családtagja.

Élményteli nap volt ez a péntek, mert felsőben ez volt az első kirándulásunk. A sok együttlét Anna néni szerint is fontos ebben a korban, azért, hogy az osztályközösségünk egyre jobb legyen.

2015.11.03.