Szakkörök

Drámapedagógia a közösségfejlesztés szolgálatában a Megyeri Úti Általános Iskolában

Drámatanításunk hagyományai és „jó-gyakorlatai”
A „DRÁMA” az oktatásban műveltségterületként is megjelenő módszer-együttes. Ezen azt a tevékenységet értjük, ami egyes intézményekben – nálunk jelenleg 7. évfolyamon heti 1 tanórában – önálló tantárgy, ugyanakkor módszer-együttesként is beépítettük más tantárgyakba, különösen a magyar irodalom, az erkölcstan és a népi játékok tanításába. Szabad idős programokat és foglalkozásokat, valamint a drámajáték szakkör és a színjátszó szakkör tevékenységét is e módszerre alapozzuk.

A drámatanítás célja az élményen keresztül történő megélés – megértés, tanulás, fejlődés. Személyiségfejlesztés és közösségfejlesztés egyszerre történik e folyamatban, egymást erősítve.

Miért van szükség a drámára, mint módszerre és tantárgyra is? Mert tanulóink iskolánk földrajzi helyzetéből és körzethatáraiból adódóan különböző szociokulturális hátterű családokból érkeznek hozzánk. A dráma módszerének segítségével minden tanuló egyformán sikerélményhez juthat. Az oldottabb érzelmi biztonságot nyújtó légkörben jobban elérhető, hogy a játszók önként fogadják el az együttműködés szabályait és kedvvel, alkotó módon, aktívan vegyenek részt a közösségi életben és a tanórákon is.

1998 óta működik színjátszó szakkör is nálunk a Megyeriben. Minden évben más-más színdarab kerül feldolgozásra, majd tanév végén, Megyeri Móka címmel az Újpesti Ifjúsági Ház színpadán be is mutatjuk az egész éves munka gyümölcsét. Szakköröseink évekig visszajárnak hozzánk: egy-egy mondatos kisiskolás szereplőkből nagyobb korukra főszereplőkké válnak. A darabválogatás szempontja mindig az, hogy a gyermekek (elsőstől nyolcadikosig) számára ismert, kedvelt, képzeletvilágukhoz közeli történet legyen. Először a „Dzsungel könyve” című előadást, majd a „Macskarisztokratákat”, az „Anasztáziát”, a „Notre Dame-i toronyőrt”, a „Tarzant” csodálhatta meg a nézőközönség. Utána a Pocahontas című indiános történet, majd a Hófehérke és a Hamupipőke került a repertoárunkba. Ezeket évenként váltogattuk, újítottuk föl.

Fontos szempont mindig, hogy sok-sok zenés betéttel, táncos elemmel lehessen vegyíteni a szöveget. A színdarabok szövegkönyvét és a zenei betéteket is mi válogatjuk, sokszor átírjuk, aktualizáljuk a gyermekek igényeinek, kérésének megfelelően. Egész tanéven át tartó, és összes korosztályt megmozgató események ezek az előadások és próbáik. A 20-25 (harmadikostól nyolcadikosig) szöveges „diákszínész” szereplőn kívül minden korosztály zenés táncbetétekkel, közösen vagy szülőkkel együtt elkészített jelmezekkel, díszletekkel, kellékekkel veszi ki a részét a „MÓKÁBÓL”. A meghívókat és plakátokat is iskolánk tanulói, tanárai tervezik. A próbáknak, előadásoknak közösségformáló ereje van iskolánk életében: folyosón, szünetekben beszédtémát ad, kicsik és nagyok között barátságokat és szerelmeket épít, közös élményeket nyújt. Természetesen nem csak az előadáson, hanem a felkészítő próbákon is jól érezzük magunkat: sokat nevetünk, sokat tanulunk egymástól felnőttek és gyerekek egyaránt. Mindenki büszke arra, hogy részese lehet egy-egy produkciónak. Az előadásokon 100-nál több gyermek népesíti be végül a színpadot, és ott vannak a háttérben SEGÍTŐK is, akik nélkül az előadások nem jöhetnének létre: táncokat betanító lelkes kollégák, sminkesek, kísérők, díszletezők, fotósok és videós, belépőket és plakátokat tervezők és nyomtatók és a jelmezeket elkészítő szülők.

Ebben a tanévben a HÓFEHÉRKE című darabunkat fogjuk felújítani. Szeretettel várjuk a színjátszó szakkör munkájában a lelkes, szerepelni vágyó diákokat A-hét keddenként a 7. és 8. órákban.

Ettől függetlenül B-hét keddenként a 7. órában játékos, kreatív drámajáték szakkört is tartunk.

Budapest, 2025. szeptember 10.
Makráné Várjon Katalin és Paálné Raj Andrea színjátszó szakköri vezetők

Régi előadásainkból

Színjátszó szakköri emlékek

” Még előttem van az első alkalom, amikor beléptem a Megyeri Iskola kapuján, és megkezdtem a tanulmányaimat 10 évvel ezelőtt. Most is boldogan gondolok vissza arra az itt töltött 8 évemre, mely tele van nevetéssel és szép emlékekkel. De persze van egy másik nagyon fontos első nap is az emlékeimben, amely nem más, mint amikor először láttam egy Májusi Móka előadást… onnan a nézőtérről… ahol most Önök is ülnek. Mennyire káprázatosnak gondoltam, ahogy a saját diáktársaim a kedvenc rajz-és mesefilmjeimet vitték színpadra. Ott eldöntöttem, hogy én is mindenképp szeretnék szerepelni egy ilyen nagyszabású rendezvényen. Hogy én is elmondhassam magamról, hogy kipróbáltam magamat a színész szakmában már akár 8 évesen, és mindezt több száz ember előtt tettem. Az a bizonyos vastaps… megfogott. Tudtam, hogy ezt bizony nekem is át kell élnem. Eltelt egy év és nekem is lehetőségem nyílt megvalósítani az álmomat.

Kezdetben csak táncos voltam, de már ez is felemelő érzés volt. A próbák, a zene magával ragadott. Ismét eltelt egy év és úgy döntöttem, bevállalom, jelentkezem a színjátszó szakkörbe. És itt jön az a bizonyos harmadik első nap, amikor beléptem a színjátszó kör kapuján, és találkoztam a mi szeretett rendezőinkkel, Andi nénivel és Kati nénivel, akik nélkül a Májusi Mókák nem tudnának megvalósulni. Kedvességgel fogadtak mindannyiunkat, és megkezdődtek a castingok. Emlékszem mennyire izgultam, egy kis verssel készültem nekik, beleadtam apai anyait, minden képzeletemet és érzelmemet. Aztán fel kellett olvasnom egy kis részletet az akkori színdarab szövegkönyvéből, amely nem volt más, mint a Macskaarisztokraták. Természetesen alig vártam a következő alkalmat, amikor is kiderültek, hogy ki melyik szerepet tudta bezsebelni. Nem is kell mondanom, mennyire örültem, hogy szöveges szerepet kaptam.

Eleinte mellékszereplőként vettem részt a színdarabokban, amiket nagy elánnal és lelkesedéssel végeztem. Na és ekkor jön a már negyedik első alkalom, amikor megkaptam életem első főszerepét. Csodálatos érzés volt, nagyon örültem neki, hogy rám gondoltak. És ez így ment tovább, amíg nem lettem 8. osztályos tanuló. Ebben az évben nem csak szöveges szereplő voltam, illetve táncos a saját osztályommal, hanem a keringőt is eltáncolhattuk a szeretett osztálytársaimmal egy ekkora színpadon.

Eszméletlen jó zárása volt ennek a körutazásnak, amit a Megyeriben és a Színjátszó körben tehettem meg. Még mindig boldogan gondolok vissza ezekre az emlékekre, és örömmel jövök el a Májusi Mókára. Mindig eszembe jutnak a saját próbáim és előadásaim. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ennyi szép emlékkel gazdagodhattam. Büszke vagyok arra, hogy ez a hagyomány évtizedek óta tart, és egy egész iskolát megmozgat. ”

/Volt növendékünk/