Azért szeretem ezt az iskolát, a Megyerit, mert én választottam magamnak négy évvel ezelőtt.
Ez úgy történt, hogy mikor még óvodába jártam, eljöttem egy nyílt napra. Mikor vége lett a napnak és mentünk haza, azt mondtam anyukámnak, hogy én ide szeretnék járni, és így is lett.
Eljött a szeptember, és én boldogan indultam az első osztályba. Izgatottan vártam, hogy meglássam, ki lesz a tanító nénim. Mikor megláttam Kati nénit és Edina nénit, megnyugodtam.
Mindig boldogan jöttem iskolába, mert minden nap valami újat tanultam meg.
Kati néni és Edina néni sok izgalmas dologgal ismertetett meg minket. Hamar megtanultam írni, olvasni, számolni.
Az iskolában az első és második osztályt a földszinti 002. teremben végeztük el. Onnan könnyen kimehettünk az udvarra, és ez jó volt.
Most már harmadik és negyedik osztályban az emeleten a 30. teremben tanulunk. Mikor délután az udvarra megyünk lefelé, Edina néninek nehéz dolga van velünk, mert nem tudunk csendben és fegyelmezetten levonulni. Hiába kéri, nem nagyon hallgatunk rá.
Most, hogy már nagy vagyok, a tanulás is nehezebben megy, sok dologra kell egyszerre figyelni.
Kati néni és Edina néni mindent megtesz annak érdekében, hogy okosak legyünk, hogy mindent alaposan megtanuljunk.
Sajnos mindjárt vége a negyedik osztálynak, és ez az utolsó évünk a két kedves tanító néninkkel.
Az év végi 3 napos kirándulás lesz a búcsú tőlük.
Én nagyon szomorú leszek ettől a búcsútól, mert amit itt megtanultam, azt mind Nekik köszönhetem.