Az általános iskolai bizonyítványon utolsó bejegyzésként az szerepel, hogy az iskolai tanulmányait befejezte 1960. június 13-án.
Aláírás: Kocsis László igazgató.

Mennyit is ér még ma is ez a bizonyítvány és a mögötte eltöltött nyolc év?
Utólag, amit csak az éle bizonyíthat, bizony azt kell mondani, hogy nagyon sokat.
A Megyeri úti iskola, ami lehet, hogy az épület ódon falai miatt nem tartozott az un. elit iskolák körébe. Én mégis nagyon sok szép emléket és hálát érzek az ott tanító tanáról és diáktársaimról. A tanárok közül pl. Galkó tanár úr, Nógrádi ig. helyettes, Gémes Antal orosz tanár és egyben kézilabdaedző, Fericsán Lajos testnevelő tanár, Nagybányai Sándor állat és növényoktató stb. Ő még arról is nevezetes volt és nagyon büszke is, hogy saját kis állat és növénykertje volt az iskola padlásán. Az a tanuló aki órák végén megetethette a rókát vagy a nyulakat az kitüntetve érezte magát. Emlékszem a fűtőre, akinek a téli időszakban bizony többször is végig kellett mennie az osztálytermeken és a majdnem embermagasságú vaslemez dobkályhában a folyamatos fűtést biztosította.
A fülemben van még a régi, un. kolomp hangya, ami akkor természetesen az óra végét jelző csengőt volt helyettesíteni. Nagy örömmel fedeztem fel újra, a jubileumát ünneplő Megyeri úti iskola relikviáit őrző vitrinben, hogy még meg van és akkor vettem észre, hogy ez bizony egy templomi nagy harang kicsinyített mása.
Nem tudok olyan osztálytársamról, hogy az életben elkallódott, netán hajléktalanná vált volna. Igen sok mérnök és orvosdoktor lett az ott végzettekből. Ezt azt hiszem, vissza lehet vezetni az iskola állhatatos sikerorientált képzésére, pl. a sport területén így a kézilabdázás és az atlétika megszerettetésével.
Iskolánknak nagy múltja van, kívánom, hogy még legalább ennyi jövője is legyen.