Az osztályfőnököm, Makra Kati néni kérésére írok, a 95 éves iskolám egyik helységéről, a kedvenc helyemről az iskolában.
Ha délelőtt jöttök a Megyeri Úti Általános Iskolába, Pannika néni, ha pedig délután, akkor Laci bácsi fogad titeket itt.
Amint belépsz a kapun, balra a legjobbak oklevele, jobbra a büfé található. Ha elindulsz a fény felé, a folyosó bal oldalán, a nagy ablakok telis-tele vannak szép virágokkal, ezeket Panni néni gondozza, azért ilyen szépek. Jobb oldalon a kis alsósok osztálytermeivel találkozhatsz. Mögöttük ott a „kicsik” udvara, amin hinták, mászókák, csúszdák, és szép zöld fák találhatók.
Én most a másik udvarra szeretnélek kalauzolni titeket. Amint kilépsz a nagy ajtón a levegőre, szép fű, és köves út fogad.
Mi azért szeretjük ezt az udvart, mert nagyon jól lehet fogócskázni, mert nagy a terület, lehet röpizni is, de mi a legtöbbször focizunk itt.
Itt engedjük ki a gőzt „ahogy a felnőttek mondanák”.
A focipálya le van kerítve nagy zöld kerítéssel, hogy a legerősebb rúgás se menjen ki a pályáról.
Alig várjuk, hogy délután lemehessünk ide játszani!
A tanítás után előkerülhet a labda, az osztály apraja- nagyja kisiet ide, és indulhat a játék!
Gyertek ti is!