Édesanyám Brassányi Klára 1953 -1961-ig járt a Megyeri iskolába. Akkor még csak lányok jártak ebbe az épületbe. Pomázi Aranka volt az osztályfőnöke. Ez volt az első osztálya. Édesapám, Ginyovszky Lajos szintén 1953 -1961 -ig járt a suliba, de egy külön álló épületbe, ahová csak fiúk jártak. A templom mellet volt az iskola bejárata. Apuéknál még a régi nevelési elvek működtek. Sokat emlegette Galkó tanár urat, aki akkora pofont tudott adni, mint senki más.

Én Ginyovszky Szilvia 1976-1984-ig jártam ebbe az iskolába.
A régi épületben kezdtem az első osztályt. Az első napról arra emlékszem, hogy a későbbi barátnőm /Varga Virgília/ a kis párnájáért sírt, mert otthon felejtették. Első-második osztályban, ebéd után pille ágyakon kellett aludni. Ezt nem igazán szerettük. Ebédelni a kinti faházba, tornázni egy pici és sötét alagsori tornaterembe jártunk. Elkészült az új épület, ami mindenkinek tetszett. Örültünk a világos, tágas, szép iskolánknak. Felsőben Aranka néni /Anyu osztályfőnöke/ lett a fizika tanárom. A tornatanárom, pár évig Fericsán tanár úr volt, aki az Apukámat tanította. Döbbenten vette észre, óráról-órára a különbséget, Apu és én köztem. /Sajnos nem az én javamra!/

Az édestestvérem /Ginyovszky Zoltán/ 1998-2000-ig járt a suliba.
Fiam, Ráczi Tamás is idejár, most harmadikos.
Nagyon sok volt osztálytársam gyermeke jár szintén az iskolába. Örülök, ha láthatom Őket. Az egyik volt osztálytársam a mai napig az egyik legjobb barátnőm.
Jó, hogy egy iskolába jártunk.

2004. szeptember