- Mikor kezdett az iskolában dolgozni?

- 1959-ben.

- Idejárt-e általános iskolába?

- Nem, mert vidéken laktunk, de a négy gyermekem itt végezte el az általános iskolát.

- A férje is itt dolgozott?

- Igen, gondnok volt.

- Amikor Vera néni iskolás volt, kellett-e az iskolában egyenruhát hordani?

- Nem, iskolai egyenruha nem volt, csak később az úttörő egyenruha.

- Mi volt a kedvenc tantárgya?

- Az írás.

- Szigorúbbak voltak-e régen a tanárok?

- Volt, aki szigorú volt, volt, aki nem. A gyerekektől függött, aki megérdemelte azzal szigorúbban bántak.

- Mivel büntették a rendetlen gyerekeket?

- Nádpálcával kikaptak, vagy körmöst kaptak vonalzóval. Volt, akit sarokba térdepeltettek.

- Amikor idejött Vera néni ugyanígy nézett-e ki az iskola, mint most?

- Nem, akkor még csak a régi épület volt meg. Több helyen is volt tanítás, a szemközti épületbe jártak a fiúk, ide a lányok, és a Baross utcában is volt épülete az iskolának. Az udvar sem volt ilyen rendezett, mint most.

- Mikor épült az új szárny?

- 1978-82 között.

- Mivel fűtöttek a régi épületben?

- Cserépkályha és pléhkályha volt a tantermekben és fával, szénnel fűtöttünk.

- Történt-e baleset, volt-e tűz az iskolában.

- Igen egyszer volt egy kisebb tűz. Sajnos egy kislány súlyosan megégett.

- Van-e olyan tanár, aki már akkor is itt dolgozott, amikor Vera néni idekerült?

- Igen, Vályi Nagy Istvánné Marika, ő van itt legrégebb óta.

- A régi épületben is voltak szaktantermek?

- Nem, akkor egy teremben voltak a gyerekek.

- Mi tartotta Vera nénit az iskolában ennyi éven keresztül? Nem fárasztja az állandó gyerekzsivaj?

- Nem, nagyon szeretem a gyereket, azért maradtam ilyen sokáig az iskolában.

- Mi a legkedvesebb élménye, melyik volt a legemlékezetesebb tanéve?

- Az az év, amikor megkaptam az „Újpest gyermekeiért” kitüntetést, 10 évvel ezelőtt.

Iskolánk öreg falai sok-sok színes egyéniséget „ismerhettek” meg a hosszú évek során.
Egyikük Koplányi Józsefné, Vera néni. Kedves, törékeny alakja egybefonódik iskolánk múltjával és jelenével is.
1959-ben kezdett a Megyeriben dolgozni. Nemcsak munkahelye, hanem egész élete, élettere ez az iskola. Férje, Koplányi József évekig gondnokunk volt. Mind a négy gyermeke itt, iskolánkban tanult, itt nőtt fel.
Reggel, délután, este mindig számíthattunk rá. Negyvenöt évig hűségesen tevékenykedett a tanulók, és iskolánk érdekeit szeme előtt tartva. Közel a kilencvenedik évéhez, még ma is szereti a gyermekeket, a gyermekzsivajt. Ez tartotta ilyen hosszú ideig nálunk.
Legkedvesebb élményeként a tíz évvel ezelőtti kitüntetést, az ÚJPEST GYERMEKEIÉRT díjat tartja számon.
KÖSZÖNJÜK FÁRADHATATLANSÁGÁT, KEDVESSÉGÉT VERA NÉNI!